Emlékversek (könyv)

Az emlékvers akkor igazi, ha rokonként szólítja meg az olvasót. Ebben rejlik az írástudók mindenkori erkölcsi felelőssége - gyönyörű vállalásuk, hogy a finom erezetű gyökér erejével kapaszkodjanak az anyaföldbe, hogy az árnyékot adó fa üdeségével várják a megfáradt vándort, hogy a szavak gyógyító erejével hassanak a sebekre...

A könyv szépséghibája: A könyv új, a lapjai sértetlenek, de a borítóján látszik, hogy többen levették a polcról, az árcédula nyoma is meglátszik.